KORA ŐSZI KIRÁNDULÁS /2015/

Október első napjaira Primostenbe kellett utaznom, egy kis hajókarbantartás, radarbeépítés miatt.

 

 

Jó alkalomnak ígérkezett ez, egy évadzáró hajókázásra az Adrián. Itthon, már eléggé lehült az idő, de reménykedtünk, hogy a horvát tengerparton, még részünk lehet, némi napsütésben. Párommal, a gyerekekkel, Petivel, és Lacival, hatan vágtunk neki az útnak. Természetesen a biztonság kedvéért, a szokásosnál melegebb felszereléssel készültünk.

 



A ránk váró feladatok nagyrészének elvégzése után, kifutottunk a Delphinussal. Szerencsére, kellemesen enyhe, napsütéses időjárás fogadott minket a vizen. Még némi szelünk is volt, így motort, csak a Marine Kremik elhagyásakor kellett használnunk.


Tomi, minden lehetőséget megpróbált kihasználni, hogy átvehesse a kapitányi posztot. 🙂

 

 

Jó hangulatban tellt az utazás. Élveztük a napsütést, a vitorlázást.

 

 



Semmi sem akadályozott minket, a kirándulásban.


Szép utunk volt Sibenikig, nagyjából tükörsíma tenger, és egyenletes délkeleti szél kísért minket a szigetek között.

 

 

https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=17F6xWoinvKA7u2HFeiT1tT5XfYk&ll=43.62682325987276%2C15.92518327401022&z=10

 

 



Ott, a városi kikötőben, szándékoztuk eltölteni az éjszakát. Kikötés, városnézés, és bevásárlás után, egy közeli étteremben vacsoráztunk. Mire beesteledett, az eső is megtalált minket, de ez már nem zavarta meg a jókedvünket.

 

 

 

 

 

Másnap reggel, ismét szétkergette a napsütés a felhőket. Gyors reggelizés után, útnak indultunk. Konkrét utitervünk nem volt, arra indultunk, amerre a hajó orra állt. 🙂

 

 Éjszaka, a Sibeniki kikötőbe, behajózott egy négyárbócos vitorlás. Tettünk egy kis kitérőt, hogy megcsodáljuk a hatalmas hajót, majd elindultunk, a Krka nemzeti park irányába. Megyünk, amíg van látnivaló.

 

 

Persze a kormányosi posztért, ma is többször közelharcot kellett vívni a gyerekekkel, de nem baj, hiszen így fogják gyorsan elsajátítani a hajózás tudományát. 🙂 Megnéztük Zatont, majd Skradin felé vettük az irányt.

 

 

 

Nagyjából Bilice magasságáig hajóztunk fel, majd, mivel egyre sötétebb felhők gyülekeztek fölénk, megfordultunk, és a Szent Anna csatornán keresztül, ismét a nyíltabb vizek felé kormányoztuk a hajót.

 A Szent Miklós erődhöz érve, utolért az eső is minket. Nem volt vészes, de sajnos esett, viszont a szél teljesen elállt, mielőtt Zlarin sziget mellett, délnek fordulhattunk volna.

 


Motorlázva tudtuk csak folytatni a kirándulást. Nagyjából fél óra múlva, a szél ismét feltámadt, és mindemellé, az eső is belehúzott, csak hogy érezzük a törődést. Előszőr 20-25, majd 30-35

csomósra erősödő szélben haladtunk. Szerncsére, még nem volt ideje a szélnek, a hullámokat nagyobbra korbácsolnia. 

 

A nem túl nagy hullámokon, a csapat nagyrésze, még a kabinban is kényelmesen tudott utazni, a tengeribetegség veszélye nélkül. A kokpitban, már ennyire nem volt kényelmes a kapitánynak. Viharkabát volt rajtam, de a rövidnacis üzemmód, a vízszintesen támadó esővel, nem volt tökéletesen összeegyeztethető. Deréktól lefelé csavarni lehetett belőlem a vizet. Mire visszaértünk a Kremikbe, a szél visszavett az erejéből. Csupán, a mai kirándulás idejére tartott nekünk egy kis bemutatót az időjárás, hogy tud durcásabb is lenni.

 

https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=1V1Z1I94OJzHYCcpLHRK8e3Ohsn0&ll=43.62682325987276%2C15.92518327401022&z=10

 


Az eső még esett egy teljes napot, majd a hazautazás napjára, ismét a napsütésé lett a főszerep.

 

 

 

 

 

Amíg az eső miatt nem tudtunk hajózni, befejeztük a felújítás mostanra tervezett feladatait. Fájó szívvel hagytuk itt a hajót. Várjuk a tavaszt, amikorra a következő leutazást tervezzük.

 

https://youtu.be/IxyMzwnGHpY