DELPHINUS ÉS AZ ADRIA /2014/

Eljött ismét az idő, hogy hajóra szálljunk. György barátom, volt olyan kedves, és felajánlotta a hajóját, egy nyaralásra.

A hajó, amiről szó van, egy majd 50 lábas Benetau Oceanis. A mértei tökéletesen alkalmassá teszik, hogy a teljes család, néhány baráttal kiegészitve kényelmesen töltsék rajta a nyaralásra szánt időt.
Ez a nyaralás Primostenből indult, és mivel ezzel a hajóval, a jelenlegi kikötői árak meglehetősen csillagászatiak (140€/nap), igy azt terveztük, hogy Primostent használjuk bázishelynek, és innen teszünk, 3-4 napos kirándulásokat, csak szükség esetén igénybevéve más marinák szolgáltatásait. 3-4 napra bőven elég a hajó vizkészlete, és az akksik is kibirnak töltés nélkül ennyi időt. Mivel a hozzánk csatlakozó ismerősök cserélődtek a nyaralás közben, igy a legénység váltása is egyszerűen megoldható itt.
Itthon, a gyönyörű, kellemes tavasz után, nagyjából nem is volt nyár. Esős, nem nyárhoz méltó, hűvös idő sikeredett, emiatt erősen reménykedtünk, hogy Horvátország a “tőle” elvárható időjárással fog kényeztetni minket. Szerencsére nem kellett csalódnunk. A család mellett, az első pár napra Fapaci csatlakozott hozzánk, aki, ha teheti, elmaradhatatlan utitársunk, az ilyen túrákon. 🙂


A kikötőbe érkezés után, nekem volt még egy kis feladatom /javitani, átalakitani való munka/, igy az első két napunk azzal tellt.


Szerdán végre kihajóztunk. 🙂 Konkrét uticél nem lévén, délnek indultunk. Ezzel az útiránnyal, sosem tudtunk még nagy hibát elkövetni. Elsőre, nagyjából 40Km t hajózva, Solta északi csücskéig mentünk, ahol strandolást, fagyizást rendeltek a gyerekek.



Persze a nap hátralévő része, nem tellhetett el kalandmentesen. Jó érzés volt, hogy Saphira, alig pár kmrre ettől a helytől fürdött először egy évesen a tengerben, és most, hogy Tomi lesz pár nap múlva egy éves, ő is itt kostolhat bele először a sós vizes pancsiba. 🙂 Miután a családot a bocival kimotoroztam a partra, visszamentem a hajóra. Amikor rámrádioztak, hogy most már mehetek értük, a motor nem indult.. Igy evezhettem ki értük, de igy legalább a napi testmozgás is megvolt. 🙂 Este, egy kisebb sziget takarásában, horgonyon töltöttük az éjszakát, három másik hajó társaságában.



Másnap, aránylag korán reggel elindultunk, hiszen erre a napra a család, a homokos partszakasszal rendelkezö Omist jelölte meg célpontnak, ami nagyjából 30 mérföldre van tőlünk.



Aránylag jó szelünk volt, igy délutánra Omisba értünk. Itt lehorgonyoztunk, és strandolni indultunk. Én közben, beszereztem némi benzint is, hogy a gumicsónak motorját be tudjuk inditani. Közben, a nyugati szél, annyira megerősödött, hogy a homokos talajon, a horgony egyre többet megcsúszott. Odébb álltunk, de az éjszakát már nem lett volna életbiztositás itt tölteni, a lassan má 40-45 csomossá erősödő szélben. Felszedtük a horgonyt, és elindultunk Bracs irányába, hogy ott keressünk egy szélvédetteb öblöt. Ekkora szélben, szemben a 3-3,5m es hullámokkal, nem volt túl kellemes a kabinban az utazás. Szerencsére hideg nem volt, igy a kokpitban tettük meg, majd két óra alatt, azt a hat mérföldnyi utat.
Estére Splitskába értünk, ahol a városi kis kikötöben, a falhoz kötve töltöttük az éjszakát. Bevásároltunk, feltöltöttük a sör készleteket, majd vacsorát készítettünk, ami igencsak finomra sikerült.


Másnap délelőttre, szerencsére elült a szél, így elindultunk vissza Primostenbe, hiszen öcsémék, péntek estére ígérték, hogy lejönnek utánunk. Szép kényelmesen vitorlázva haladtunk a Kremik felé. Az út nagyjából 40 mérföld. Úgy terveztük, hogy este nyolc körülre visszaérünk. Mivel azonban annyira kényelmesen vitorlázgattunk, igy nem sikerült tartani ezt az időpontot. Ezen az úton, végre sikerült “hozzászokni” hogy NYARALUNK!







Végre mindenki kizökkent az itthoni mokuskerék hálátlan hatásai alól. Élveztük a hajózást. Az előző nap viharos szelének köszönhetően, mindenféle tárgyakat sodort a viz..”fogtunk” strandlabdát, és egy teljesen tökéletes, szinte vadonat új puffert is.

Mire ezeket becserkésztük, elkezdett sötétedni. Tengeren, ezidáig, “egyedül” még sosem hajóztam éjjel, igy kellmes izgatottsággal folytattuk az utat. Nagyon tetszett, ahogy sorban felkapcsolodtak a világítotornyok, a bólyák, és a parti jelzések fényei. Teljesen kisímúlt a tenger is. Kísértetiesen szép volt, az útnak ez a része. Már teljesen besötétedett, mire a kikötőt rejtő öböl bejáratához értünk. Próbáltam beszólni rádión, de semmi válasz nem érkezett. Sebaj..majd a helyünkön biztosan várnak, gondoltam. Hát nem.. 🙂 ez az este volt az, amikor a horvát válogatott VB mérkőzést játszot. A teljes kikötői személyzet ezt nézte. Szerencsére, mivel Marcsi, és Fapaci is gyakorlott legénységnek számít, gond nélkül kikötöttünk, amit azon nyomban egy jägerrel meg is ünnepeltünk. Miután a lányok már fürdeni mentek, utána jött arra a kikötőmester, és ellenőrizte, hogy minden rendben van e. 🙂


Nagyjából fél óra tellhetett el, amikor Attiláék is megérkeztek. Nagy volt az öröm, hogy végre ők is velünk fognak vitorlázni, mivel eddig, az együtt-hajózást még nem sikerült megvalósítani. Az este aránylag csendes iszogatással, beszélgetéssel tellt.


Másnap, amikor sikerült magunkhoz térni, ismét útnak indultunk, ezúttal északnak. Megkerültük Zlarint, majd a sziget délkeleti végétől nem messze, egy jól védett öbölben álltunk horgonyra, ahol a hajót, egy kötéllel, még a parti fák egyikéhez is kikötöttük. Kis idő múlva, egy nyugdijjas osztrák házaspár állt mellénk, egy gyönyörűen rendbentartott 26 lábas fa hajóval.



A csendes, hullámvédett öbölben, fürdőzéssel, majd a parton, rövid sétával töltöttük az időt vacsoráig.





Az előző este “fáradalmai” miatt, mindenki aránylag hamar ágyba bújt. Valahogy, az alvással a tengeren sosem volt gondja egyikünknek sem. 🙂


Másnap, julius 6.-a…többszörösen is ünnep számunkra. Tomi fiunk születésnapja, és a névnapom is erre a napra esik…és nem utolsó sorban, Peti barátomékat, akik a katamaránnal is hajóztak velünk, vártuk a hajóra, a mai napon. Estére kiegészült a csapat, Petiék is megérkeztek, így a teljes legénység, együtt ünnepelt a hajón. Ezúton is szeretnék elnézést kérni a kikötő többi lakójától. 🙂

A másnap a kikötőben, és Primostenben töltöttük az időt, hiszen este Attiláéknak, akik sajnos csak hétvégére tudtak leugrani hozzánk, és Fapacinak haza kellett indulniuk. 🙁

Este a búcsú után, már csak Petiék maradtak velünk. A szokásos vacsorázás, iszogatás után, a kikötőben aludtunk. Másnap, újra kifutottunk, és ismét dél felé haladva, kényelmes szélben vitorlázva, eljutottunk Viniscébe, ahol horgonyra álltunk. Itt ismét strandolás volt a program.

Később, beborult az idő, majd az eső is eleredt.



Estére, elég erős szél támadt fel újra, igy éjjel, többször is ébresztett a horgonycsúszás-riasztás a tableten, annyira forogtunk az öbölben. Szerencsére a horgonyunk jól tartott, csak a változó széliránynak köszönhettem a vakriasztásokat. A navi kijelzőjén, jól látszott, hogy egy szép kört “karistoltunk” a horgony köré a térképen. Sajnos ezt, a szeles, borult időt ígérték másnapra is. Így újra Primosten, a Marine Kremik felé vettük az irányt. A csapat úgy döntött, hogy így, inkább maradjon a parti program.
Furcsa volt, hogy amikor elindultunk kifelé az öbölből, szemből, viharruhás, a fejük búbjáig beöltözött legénységgel érkeztek hajók. Délen elég csúnya, fekete felhők takarták az eget. Emiatt, tömött sorokban haladtak a hajók sorban, északnak. Nagyjábol, hasonló érzésem volt, mintha egy autopályán haladtunk volna, a többi autó közöt. Mindenesetre nem volt egy szívderítő látvány. 🙁
Szerencsére Primostenben nem esett, megúsztuk szárazon.

A következő napot még együtt töltöttük Krisztiékkel, városnézés, strandolás, piacozás volt a program. Este búcsuvacsorát tartottunk, mivel Petiék, a hét hátralévő pár napját máshol tervezték eltölteni. Közben Gyuri, a hajó gazdája is megérkezett. Ők egy hoszabb túrára indultak másnap a Delphinussal, mi pedig a környéken kirándultunk a nyaralás utolsó két napján.