KORA ŐSZI KIRÁNDULÁS /2015/
Október első napjaira Primostenbe kellett utaznom, egy kis hajókarbantartás, radarbeépítés miatt.
Jó alkalomnak ígérkezett ez, egy évadzáró hajókázásra az Adrián. Itthon, már eléggé lehült az idő, de reménykedtünk, hogy a horvát tengerparton, még részünk lehet, némi napsütésben. Párommal, a gyerekekkel, Petivel, és Lacival, hatan vágtunk neki az útnak. Természetesen a biztonság kedvéért, a szokásosnál melegebb felszereléssel készültünk.
A ránk váró feladatok nagyrészének elvégzése után, kifutottunk a Delphinussal. Szerencsére, kellemesen enyhe, napsütéses időjárás fogadott minket a vizen. Még némi szelünk is volt, így motort, csak a Marine Kremik elhagyásakor kellett használnunk.
Tomi, minden lehetőséget megpróbált kihasználni, hogy átvehesse a kapitányi posztot. 🙂
Jó hangulatban tellt az utazás. Élveztük a napsütést, a vitorlázást.
Semmi sem akadályozott minket, a kirándulásban.
Szép utunk volt Sibenikig, nagyjából tükörsíma tenger, és egyenletes délkeleti szél kísért minket a szigetek között.
Ott, a városi kikötőben, szándékoztuk eltölteni az éjszakát. Kikötés, városnézés, és bevásárlás után, egy közeli étteremben vacsoráztunk. Mire beesteledett, az eső is megtalált minket, de ez már nem zavarta meg a jókedvünket.
Másnap reggel, ismét szétkergette a napsütés a felhőket. Gyors reggelizés után, útnak indultunk. Konkrét utitervünk nem volt, arra indultunk, amerre a hajó orra állt. 🙂
Éjszaka, a Sibeniki kikötőbe, behajózott egy négyárbócos vitorlás. Tettünk egy kis kitérőt, hogy megcsodáljuk a hatalmas hajót, majd elindultunk, a Krka nemzeti park irányába. Megyünk, amíg van látnivaló.
Persze a kormányosi posztért, ma is többször közelharcot kellett vívni a gyerekekkel, de nem baj, hiszen így fogják gyorsan elsajátítani a hajózás tudományát. 🙂 Megnéztük Zatont, majd Skradin felé vettük az irányt.
Nagyjából Bilice magasságáig hajóztunk fel, majd, mivel egyre sötétebb felhők gyülekeztek fölénk, megfordultunk, és a Szent Anna csatornán keresztül, ismét a nyíltabb vizek felé kormányoztuk a hajót.
A Szent Miklós erődhöz érve, utolért az eső is minket. Nem volt vészes, de sajnos esett, viszont a szél teljesen elállt, mielőtt Zlarin sziget mellett, délnek fordulhattunk volna.
Motorlázva tudtuk csak folytatni a kirándulást. Nagyjából fél óra múlva, a szél ismét feltámadt, és mindemellé, az eső is belehúzott, csak hogy érezzük a törődést. Előszőr 20-25, majd 30-35
csomósra erősödő szélben haladtunk. Szerncsére, még nem volt ideje a szélnek, a hullámokat nagyobbra korbácsolnia.
A nem túl nagy hullámokon, a csapat nagyrésze, még a kabinban is kényelmesen tudott utazni, a tengeribetegség veszélye nélkül. A kokpitban, már ennyire nem volt kényelmes a kapitánynak. Viharkabát volt rajtam, de a rövidnacis üzemmód, a vízszintesen támadó esővel, nem volt tökéletesen összeegyeztethető. Deréktól lefelé csavarni lehetett belőlem a vizet. Mire visszaértünk a Kremikbe, a szél visszavett az erejéből. Csupán, a mai kirándulás idejére tartott nekünk egy kis bemutatót az időjárás, hogy tud durcásabb is lenni.
Az eső még esett egy teljes napot, majd a hazautazás napjára, ismét a napsütésé lett a főszerep.
Amíg az eső miatt nem tudtunk hajózni, befejeztük a felújítás mostanra tervezett feladatait. Fájó szívvel hagytuk itt a hajót. Várjuk a tavaszt, amikorra a következő leutazást tervezzük.
