Részletek

Írta: Super User

Kategória: Hajókirándulás

Megjelent: 2021. január 05.

Találatok: 10942

                                                      

Tisza-tó /2015/

A nyár, egyik meglehetősen fülledt reggelén, miközben készülődtem a melóhelyre, támadt egy olyan gondolatom, hogy az elkövetkező két napot, vizen kellene eltölteni.
Biró Laci barátomék, hosszabb időre, leköltöztek a Tisza-tóhoz, igy jött az ötlet, hogy meglátogatjuk őket. Mivel a Fletcher két éve nem volt vizen, nem volt inditva a motorja sem, igy hirtelen, nem kevés teendő szakadt a nyakunkba. 16 órakkor tudtam nekifogni a hajó beüzemeléséhez. Persze nem adta magát könnyen, a nagy V6 os motor. Minden porlasztót, darabjaira kellett szétszednem, kimosni, kipucolni, kiönteni, az úszóházakból a döglött benzint. De meglett a fáradozásom gyümölcse! Este 7 kor beindult. 🙂 Eközben a család már a táskákat tömte az útra. 🙂  Egy gyors hűtés ellenőrzés után, úgy, nagyjából este nyolckor indultunk Kiskörére. Az első benzinkúton megitattuk a hajóban a ménest. Szerencsére, hatóság, és balesetmentes utunk volt, bár, az utolsó 50km-t, szívesen elcseréltem volna, annyira katasztrófális az út minősége. Nagyjából tízkor értünk Kiskörére, a szállásunkhoz. Gyorsan leakasztottuk a trailert, és siettünk Laciékhoz, akik finom vacsorával vártak minket. Eléggé fárasztó nap volt mögöttünk, igy hamar aludni tértünk.
Másnap, a panziotól párszáz méterre lévő kikötőben sólyáztuk a Fletchert.

 

Persze, egy kis fennakadás, erre a napra is jutott. Este, amikor elindultunk otthonról, nem vettem észre, hogy a hajóban bekapcsolva maradt a teljes belső világitás. Másnapra, amikor vizre tettük a hajót, az eredetileg sem teljessen feltöltött akku, lemerült annyira, hogy az önindító sztrájkba kezdett, nem akarta rendesen megforgatni a motort. A kikötőben mindenki nagyon segitőkész volt. Átvontattak a helyünkre, amit Gottfried barátunk hagyott ránk /remélem, hamar meggyógyul a hajója, aminek a helyét foglalhattuk itt el/ , hoztak egy hatalmas, bikázós akkutöltőt, azt rákötve a hajó saját töltője helyére, 5 perc múlva már járt is a motor.

 

Bedobáltuk az úti csomagot, és már indultunk is. Jó érzés vol, vizen lenni. A hajó tökéletesen működött. A motor is úgy szólt, ahogy, egy ilyen gépálatistennek kell. A tempónak megfelelően, hol duruzsolva, hol üvöltve hagyta maga mögött a km-eket. Meg voltam elégedve! 🙂

 

Laciékkal szerettünk volna mielőbb találkozni. Nekik, egy másik kikötőben állt a hajójuk, ezért az lett az első uticél.

A Tisza, nekem nagyon tetszett. Sok évvel ezelőtt, még gimnáziumban vizitúráztunk itt. Már akkor is bejött ez a környék. Nagyságrendekkel természetközelibb élményt nyújt, mint a Duna. A partja nincsen kikövezve, alig találni beépitett szakaszt. A Balatonhoz, meg nem is hasonlítanám, annyival jobban tetszett itt minden! Semmi extra lehúzás, semmi tömeg, az étterem saját játszósarokkal a gyerekek számára.  Saphira az itt töltött pár nap alatt pl nem is igazán vette elő a tabletet. 🙂 sőtt.. A második naptól, már ő mutatta, hol bújkálnak a madarak a nádasban, hol lesett kishalra a gém.
Nem volt messze a másik kikötő, így gyorsan megérkeztünk Dinnyéshátra, itt ebédeltünk, strandoltunk.

 

 

Igaz, hogy a strand fizetős volt /300ft egész napra, annyiszor mész ki-be, ahányszor kedved tartja/, viszont szépen tisztán tartott területen fekszik, rendszeresen, talán óránként ellenőrzött vizminőséggel, kiírt vizhőmérséklettel. Ami nekünk, kimondottan tetszett itt, hogy Tomit is be lehetett engedni pancsolni, hiszen, vagy 30m ig sekély víz volt a strandon. A kikötőben, a strandolás, étkezés idejére ingyen állhatott a Fletcher is. Közben, többször, hogy ne csak a vízben ázzunk, hajóztunk 1-1 kört. Időnként, csak éppenhogy alapjáraton járatva a motort haladtunk. Többször próbáltam leállítani a motort, ahogy azt a Dunán is szoktuk, hogy csak vigye a víz a hajót, de ez itt, főleg, ilyen melegben nem jött be. Annyira kicsi a főágban is a Tisza sodrása, hogy szinte nem is haladtunk. 🙂

 

 

 

 

Persze, a gyerekek is nagyon élvezték a kirándulást. Saphira többször leváltotta a kapitányt.

 

Tomika pedig hatalmasakat aludt a friss levegőn.

Később mint kiderült, Laciéknak felborult a programjuk, de azért sikerült találkoznunk.

 

 

Ahogy egy picit nem figyeltünk oda, Tomi máris próbálkozott, hogy megszerzi a kapitányi pozíciót. 🙂

 

 

Gyorsan eltellt ez a nap. Este vacsi az Ezüst Horgony étteremben, ahol meglehetősen sok szúnyog volt. / nem tudtuk eldönteni, hogy ez esetben, az étterem felirat az embereket, vagy a szúnyogokat volt e hivatott táplálkozásra buzdítani. 🙂 / A vérszívók ellenére finomat ettünk. Köszönjük a meleg kiszolgálást!

Másnap, az előzőhöz hasonlóan, kirándulás, strandolás üzemmódban zajlott.

 

Nekem, még új fodrászom is lett.

 

 

 

Egy huncut kissellő kanyarintotta a fejemre ezt a frizurát.

 

Mint minden jó dolognak, ennek a kirándulásnak is hamar vége lett. Annak ellenére, hogy terveink szerint elhagyjuk az országot, bízom benne, hogy lessz még alkalom, ilyen kirándulásokra!

 

Részletek

Írta: Super User

Kategória: Hajókirándulás

Megjelent: 2021. január 05.

Találatok: 10194

                                    

                                                                       Katamaránnal nyaralunk! /2008/

2008.07.12-26

Két éve béreltünk motorost az Adrián. Azóta is folyamatosan foglalkoztatott a gondolat, hogy egy kicsit nagyobb vitorlással is kipróbálni a tengert, és persze magunat is. 2007 ben, Saphira születése miatt nem mertünk előre tervezni, így akkor elmaradt a nagy hajós nyaralás. Így csak a szokásos apartmanbérlést mertük bevállalni, az 1 hónapos picurral. Igaz, egy kis hajózást sikerült akkor is beiktatni a programba.

Már akkor, a nyaralásból hazatérve elkezdtem nyomozni, hol lehet valami aránylag nagyot bérelni, elfogadható áron. Mint kiderült, még a kedvezményeimmel sem lesz olcsó ez az út, de van még idő gyűjteni rá. Már egy évvel az utazás előtt lefoglaltam a hajót, ami egy Lagoon 380 as katamarán volt.

Egy évet dolgoztunk, tervezgettünk, mire eljött a nagy pillanat.

INDULHATUNK!

A hajóátvétel szombaton délután van, ezért mi már pénteken este elindultunk, hogy szombat reggel már a tengerbe áztathassuk magunkat, amíg át nem vehetjük a hajót, ami otthonunk lesz erre a két hétre.

 

Mivel ezen a hajón négy külön álló hálófülke, és 2 külön vizesblokk található, így a családon kívül, párom testvérét, a barátnőjével, és barátokat is vittünk. Első hétre Gumiszu barátom jött velünk a párjával, a másodikra őket Fapaci barátom váltja a barátnőjével.

 

Első nap sajnálatos módon annyira elhúzódott a hajó átadása /valamit szervizeltek rajta/, hogy emiatt szombat este már nem indultunk el. Konkrét úticélunk nem volt,a kedvencek: Trogir, és Panitula kivételével. A hajó átvételekor szembesültem azzal, hogy a hajó méretei, árbócmagassága miatt, ezzel a hajóval a Pasman átjárót nem használhatjuk, hiszen a magas árbóc nem fér el a híd alatt. Sebaj! Indulunk délnek. A vasárnap kicsit szelesnek indult, és a hullámokat is szemből kaptuk, így többen „gyengélkedtek”, de minden gond nélkül eljutottunk Murterra, ahol az éjszakát terveztük eltölteni.

 

 

Most vezettem katamaránt először. Már az első út elég volt ahhoz, hogy megszeressem.   Sokkal nagyob biztonságérzetet adott, mint az eddigi egytestű hajók, amikhez szerencsém volt.

 

Murteren a szokásos pizzavacsival, és sörözéssel töltöttük az estét.

 

Másnap kitaláltuk, hogy Barbapapával találkozunk Viniscén. Ez egy 80-85km es szakasznak ígérkezett. Szerencsére kisütött a nap, és a kellemetlen szembeszél is enyhült, így már teljesen nyugodt vízen tehettük meg ezt a távot. Ekkor már mindenki belakta a hajót. Természetesen a hűtőt látogattuk a legsűrűbben, így elég gyorsan fogyott a sör, amit betáraztunk az utazás elején.

 

Ahogy haladtunk, sorra hagytuk el a két éve már megismert épületeket, városokat.

Előbb a St Nikola erőd,…

 

majd Primosten.

 

Így hogy kicsit többen voltunk, mire Viniscére értünk, máris lehetett boltba indulni, feltölteni a készleteket. Az első két kocka sörünk bizony már csak emlék maradt addigra.

 

Viniscén találkoztunk Barbapapával, aki az öbölben nyaralt már néhány napja, hogy bevárjon minket. Vinisce aránylag jól védett, horgonyzásra alkalmas öblében töltöttük az estét. Vacsorázni a falucska egyik éttermét szemeltük ki.

 

Mindkét lányom nagyon élvezte az utazást.  Vanda a csajokon lógott, Saphira Marcsin… na de ez így természetes. A picin, már ekkor látszott, hogy hajómániás. Azóta kiderült, még rajtam is túltesz. 😀

 

 

Barbapapával, még az este megbeszéltük, másnap reggel együtt elmegyünk Soltára. Mondta, szeles időt mondanak, de ha időben indulunk, még aránylag nyugodt vízen átérhetünk. Mint kiderült, neki mást jelent a reggel, mint nekünk, akik szeretünk lustálkodni. Mire mi kidugtuk az orrunkat a hajóból, ő már startra készen állt.

 

Így persze a korai indulásról lekéstünk.. feltámadt a szél, mire elindultunk. És persze megint szemből. Pár km megtétele után inkább útirányt változtattunk, Ciovo itt van szemben, ráadásul ettől a széltől védettebb az az öböl, amit már pár éve is kinéztem. Ott töltjük a következő éjszakát.

 

Ezt a távot aránylag gyorsan megtettük. Az öbölben napozás, sörözés, úszkálás volt a program. Sajnos többször erős széllökések zavarták meg az öböl nyugalmát, de mivel a parton lévő betontömbhöz kötöttük a hajót, és a horgonyt is jó messzire kitettük, abban a hiszemben voltunk, hogy minden a legnagyobb rendben van.

 

 

Egészen addig, amíg egy ilyen széllökés az aránylag nagy hajót annyira megrántotta, hogy a betontömböt, amihez kötöttünk, kitéptük a helyéről. Így már nem mertünk itt maradni éjszakára. Ezzel a nagy hajóval egy ilyen széllökés ha váratlanul ér minket, letaroltam volna a környék összes békésen alvó kisebb hajóját.

 

 

Beálltunk hát Trogirba az ACI marinába. Útközben Barbapapával még rádión megbeszéltük, hogy hozunk gyertyát a Tomos motorjához.

 

  

Trogir persze a szokásos szép arcát mutatta. A megszokott nyüzsgéssel a sétányon, és az óváros sikátoraiban.

 

Nem bántam, hogy bejöttünk, hiszen Trogirban mindig van látnivaló. Szeretem ezt a várost. A várost a tenger felől védő bástyával, az óvárosával, és a piacával együtt.

 

Másnap megszereztük az alkatrészt, és elindultunk Barbapapához az öbölbe, majd onnan Bracsra. Addigra megfordult a szél is, így folyamatos hátszélben tehettük meg ezt az utat. A hullámok hatalmasat toltak a hajón, amikor utolértek minket.  Itt fogta meg a vitorlázás először a társaságot. Élveztük az utat.

Bracson Boboviscébe tartottunk. Ott egy, a szigetbe mélyen benyúló védett öböl található, ahol biztonságosan horgonyozhatunk. A falucska kikötőjében nem volt hely, de kijjebb, az öbölben horgonyt dobtunk, és két kötéllel még a parthoz is rögzítettük a hajót.  Gyönyörű hely volt.

 

Kikötés után elindultunk felfedezni a környéket, és feltölteni a készleteinket, hiszen a sör erősen fogyóeszköznek számított. Bocival megtaláltuk a falucska egyetlen kocsmáját, majd egészen bent, az öböl végén a boltot is. Nem volt túl nagy készlet sörből, így vittük, amit csak találtunk: dobozosat, üvegeset. Másnap délelőttre ígértek nagyobb mennyiséget a nedűből. Elhoztuk, ami volt.. remélve csak kihúzzuk vele másnapig.

 

Kirándulással, horgászással, napozással töltöttük a nap hátralévő részét. Barbapapa közben jelentkezett, enyhült a szél, másnap ők is jönnek utánunk. Ezért, na meg a  hely szépségéért úgy döntöttünk, maradunk még 1 napot.

 

Másnap délelőtt még javában ébredeztünk, amikor egy magyar zászlós vitorlás futott be az öbölbe, és horgonyzott le velünk szemben, az öböl közepén. Néztük, ahogy mosakodnak, átöltöznek, és elkezdték vízre tenni a bocit, hogy mennek a faluba. Ekkor nyílalt belénk a felismerés: a SÖRÜNK! Azonnal ugrottunk be a bociba, és a még készülődő másik legénységet megelőzve hozzájutottunk az előző nap megrendelt italhoz.

 

 

 

Másnap, mivel közelgett a szombat, amikor Petinek és Krisztának haza kellett utaznia, valahová partközelbe kellett jutnunk.  Petiéket Fapaciék váltották, így az autók cseréje is megoldott volt. A búcsúestét Marinában tartottuk, bár mindannyian örültünk volna, ha mindenki marad, és Laciék plusszban jöttek volna, hiszen nagyon jó csapat volt ez így.

 

 

 

A legénység cseréjét Viniscében hajtottuk végre, ahol maradtunk is másnapig.

Rövid haditanács után úgy döntöttünk, a következő úti célunk Solta lesz. Elindulunk, és keresünk egy horgonyzásra alkalmas helyet. Így is lett. Egy öbölben, közvetlenül egy étterem alatt sikerült kikötnünk. Az étterem tulajdonosa kikötőbólyákat helyezett el az öbölben, akik náluk vacsoráztak, ingyen használhatták a bólyákat.  Ezen ne múljék! Az egész csapat jóízűt vacsorázott, a kellemes kilátással rendelkező étteremben.

Innen, mivel vihart jósoltak keddre, valami kiépített kikötőbe szerettünk volna jutni. Rogoznica, a Marina Frappával 30km, így oda indultunk Soltáról.

 

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy a lakatlan öböl, vagy a kiépített kikötő az ami jobban tetszik… mindkettőnek megvan a  maga szépsége. Természetesen a kiépített kikötőből, nem a charterhajósoktól hangos részek, amik elnyerték a tetszésemet, hanem azok a kis kikötők, ahol a halászok, az igazi tengerészek pihennek néhány napot, mielőtt tovább indulnának. Mi a vihar előtt kényelmesen a  Frappába értünk. Este, a móló másik oldalára, egy 70 év körüli norvég házaspár érkezett vitorlásukkal, az akkor már meglehetősen viharos szél elől menekülve. Annyira megható volt, ahogy a két idős ember megköszönte a segítséget, amit nyújtani tudtunk nekik a kikötéskor. Mint utóbb megtudtuk, ők a nyugdíjjas életüket, így kettesben a hajójukon töltik, körbehajózva egész Európát. Kicsit írigykedtem..egyszer… talán… majd mi is.

Másnapra kicsit enyhült a szél. Folytathattuk útunkat, ami innen a Kornati szigetcsoport felé vezetett. Barbapapával közben beszéltünk, ő Kaprijén vészelte át a vihart, és marad is ott, amíg jobban nem enyhül. Kaprije jó közbülső célpont volt nekünk is, így oda indultunk, de úgy gondoltam, előbb tankolnunk kellene. Így nem egyenesen Kaprije felé, hanem közben Sibeniket, a benzinkutat útbaejtve terveztük az utat.

Sibenikben tankoltunk, majd irány Kaprije.

 

Itt elég rossz éjszakánk volt. Mivel a hajón bőven volt horgonylánc, így elég messze tudtunk horgonyt vetni. A szél az öböl partja felé fújt, a parti kövektől kb 5m-rre, nagyjából 2m es vízmélységben stabilan állt a Lagoon. Nem is nekünk volt gondunk az éjjel, hanem a mellettünk horgonyzó olasz katamaránnak, aminek nagyon csúszott a horgonya az erős szélben. A legénység este szépen felöltözött, és ott hagyták a felénk sodródó hajót felügyelet nélkül, és a legnagyobb nyugalommal elmentek vacsorázni. Nagyjából éjfélre értek vissza. Addig mi virrasztottunk helyettük is. Reggelre annyira közel kerültek, hogy már azon viccelődtünk, megcsáklyázzuk, és elfoglaljuk a hajót. Persze emiatt a reggeli indulás sem ment túl könnyen, hiszen a hajójuk pont a mi horgonyunk fölé sodródott. Miután megoldottuk ezt is, indulhattunk tovább, az előző hajós nyaralásból már jól ismert Piskera, Panitula irányába.

 

Már két éve eldöntöttük, hogy ide, amikor csak lehet, elmegyünk. Aránylag erős 35-40 csomós szelünk volt. A hajó ÉLT ebben a szélben. Szinte vágtatott. Rajtunk kívül, talán csak a menetrend szerint közlekedő kompot láttuk. Élveztük a VITORLÁZÁST. Alapvetően inkább motoros-hajósnak tartottam magamat, de itt bizony megérett bennem az-az érzés, hogy ezt meg tudnám szokni.

Úgy éreztük, túl hamar érkeztünk Panitulára. Kikötöttünk, bár még mentünk volna, de a hely..az emlékek kárpótoltak minket. Két éve nagyjából itt jöttek az első jelek, hogy gyermekünk lesz. És most már ő is itt van velünk.

 

Fapacival ekkor is felmásztunk a szemközti hegyre, mint két éve, de most Vanda, nagyobbik törpöm is velünk tartott.

 

 

Másnap, mivel még két napunk volt a hajóbérletből, el keleltt indulnunk Sukosan irányába. Kerülnünk kellett, hiszen a Pasman átjárót nem használhattuk. Megkerüljük az Ugljant északról, és majd valahol útközben biztosan találunk éjszakázásra alkalmas öblöt, kikötőt.

 

Vanda, mint az út részén többször már, az autopilot „segítségével” átvette a vezetést a hajó felett. Lassan megélem, hogy csak utas leszek.  Nem jutok a kormányhoz. Szerencsére a kényesebb szakaszokra visszakaptam az irányítást.

 

Estére egy kis kihalt öbölre találtunk, egy pici halászfalucska mellett.  Az öbölben szinte tükörsima volt a víz. A két méteres vízmélység ellenére a víz hőmérséklete csak 17 fokos volt, így a tengeri pancsolást itt kihagytuk. Még Fapaci sem merészkedett a vízbe, pedig ő nem szívesen hagyja ki az ilyen mókát.

Nem csak ez volt az egyetlen, amit nélkülöznünk kellett. Mire ide értünk, már mindkét gázpalackunk kiürült. Persze eleve félig üresen kaptuk őket a hajóval. Emiatt a meleg vacsorát, és reggel a kávét is nélkülözni kellett. Éjjelre egy szlovén Trawler állt be mellénk az öbölbe. A lányok reggel nyálfojatva figyelték, ahogy a szomszédaink kávézgattak.

 

Hogy ne ingereljük őket sokáig, gyorsan útnak indultunk. Útközben megálltunk egy falunál, és megvettük, az utolsó hajón elfogyasztott vacsoránk, reggelink alapanyagait.

Péntek estére értünk Sukosanba. Másnap reggel leadtuk a hajót, és haza indultunk. Gyönyörű két hetünk volt. A hajóról csak nagyon elfogultan tudok véleményt mondani. Megszerettük. Leginkább hogy katamarán. Hatalmas élettérrel, ahol a gyerekek is biztonságban tölthetik a nyaralást. Én akár az életemet is leélném egy ilyenen. 🙂

Barbapapa még maradt, nagyjából egy hónapot a tengeren. Elhatároztuk, kell nekünk is egy saját hajó, amivel akár hónapokat is vízen lehet tölteni! Ha ez még odébb is van, mire hazaérünk, vár otthon a Fletcherem, amivel ha minden jól megy a felújítás utáni első próbaútját tehetjük meg vasárnap.

 

Részletek

Írta: Super User

Kategória: Hajókirándulás

Megjelent: 2021. január 05.

Találatok: 10243

DELPHINUS ÉS AZ ADRIA /2014/

Eljött ismét az idő, hogy hajóra szálljunk. György barátom, volt olyan kedves, és felajánlotta a hajóját, egy nyaralásra.

A hajó, amiről szó van, egy majd 50 lábas Benetau Oceanis. A mértei tökéletesen alkalmassá teszik, hogy a teljes család, néhány baráttal kiegészitve kényelmesen töltsék rajta a nyaralásra szánt időt.
Ez a nyaralás Primostenből indult, és mivel ezzel a hajóval, a jelenlegi kikötői árak meglehetősen csillagászatiak (140€/nap), igy azt terveztük, hogy Primostent használjuk bázishelynek, és innen teszünk, 3-4 napos kirándulásokat, csak szükség esetén igénybevéve más marinák szolgáltatásait. 3-4 napra bőven elég a hajó vizkészlete, és az akksik is kibirnak töltés nélkül ennyi időt. Mivel a hozzánk csatlakozó ismerősök cserélődtek a nyaralás közben, igy a legénység váltása is egyszerűen megoldható itt.
Itthon, a gyönyörű, kellemes tavasz után, nagyjából nem is volt nyár. Esős, nem nyárhoz méltó, hűvös idő sikeredett, emiatt erősen reménykedtünk, hogy Horvátország a “tőle” elvárható időjárással fog kényeztetni minket. Szerencsére nem kellett csalódnunk. A család mellett, az első pár napra Fapaci csatlakozott hozzánk, aki, ha teheti, elmaradhatatlan utitársunk, az ilyen túrákon. 🙂


A kikötőbe érkezés után, nekem volt még egy kis feladatom /javitani, átalakitani való munka/, igy az első két napunk azzal tellt.


Szerdán végre kihajóztunk. 🙂 Konkrét uticél nem lévén, délnek indultunk. Ezzel az útiránnyal, sosem tudtunk még nagy hibát elkövetni. Elsőre, nagyjából 40Km t hajózva, Solta északi csücskéig mentünk, ahol strandolást, fagyizást rendeltek a gyerekek.



Persze a nap hátralévő része, nem tellhetett el kalandmentesen. Jó érzés volt, hogy Saphira, alig pár kmrre ettől a helytől fürdött először egy évesen a tengerben, és most, hogy Tomi lesz pár nap múlva egy éves, ő is itt kostolhat bele először a sós vizes pancsiba. 🙂 Miután a családot a bocival kimotoroztam a partra, visszamentem a hajóra. Amikor rámrádioztak, hogy most már mehetek értük, a motor nem indult.. Igy evezhettem ki értük, de igy legalább a napi testmozgás is megvolt. 🙂 Este, egy kisebb sziget takarásában, horgonyon töltöttük az éjszakát, három másik hajó társaságában.



Másnap, aránylag korán reggel elindultunk, hiszen erre a napra a család, a homokos partszakasszal rendelkezö Omist jelölte meg célpontnak, ami nagyjából 30 mérföldre van tőlünk.



Aránylag jó szelünk volt, igy délutánra Omisba értünk. Itt lehorgonyoztunk, és strandolni indultunk. Én közben, beszereztem némi benzint is, hogy a gumicsónak motorját be tudjuk inditani. Közben, a nyugati szél, annyira megerősödött, hogy a homokos talajon, a horgony egyre többet megcsúszott. Odébb álltunk, de az éjszakát már nem lett volna életbiztositás itt tölteni, a lassan má 40-45 csomossá erősödő szélben. Felszedtük a horgonyt, és elindultunk Bracs irányába, hogy ott keressünk egy szélvédetteb öblöt. Ekkora szélben, szemben a 3-3,5m es hullámokkal, nem volt túl kellemes a kabinban az utazás. Szerencsére hideg nem volt, igy a kokpitban tettük meg, majd két óra alatt, azt a hat mérföldnyi utat.
Estére Splitskába értünk, ahol a városi kis kikötöben, a falhoz kötve töltöttük az éjszakát. Bevásároltunk, feltöltöttük a sör készleteket, majd vacsorát készítettünk, ami igencsak finomra sikerült.


Másnap délelőttre, szerencsére elült a szél, így elindultunk vissza Primostenbe, hiszen öcsémék, péntek estére ígérték, hogy lejönnek utánunk. Szép kényelmesen vitorlázva haladtunk a Kremik felé. Az út nagyjából 40 mérföld. Úgy terveztük, hogy este nyolc körülre visszaérünk. Mivel azonban annyira kényelmesen vitorlázgattunk, igy nem sikerült tartani ezt az időpontot. Ezen az úton, végre sikerült “hozzászokni” hogy NYARALUNK!







Végre mindenki kizökkent az itthoni mokuskerék hálátlan hatásai alól. Élveztük a hajózást. Az előző nap viharos szelének köszönhetően, mindenféle tárgyakat sodort a viz..”fogtunk” strandlabdát, és egy teljesen tökéletes, szinte vadonat új puffert is.

Mire ezeket becserkésztük, elkezdett sötétedni. Tengeren, ezidáig, “egyedül” még sosem hajóztam éjjel, igy kellmes izgatottsággal folytattuk az utat. Nagyon tetszett, ahogy sorban felkapcsolodtak a világítotornyok, a bólyák, és a parti jelzések fényei. Teljesen kisímúlt a tenger is. Kísértetiesen szép volt, az útnak ez a része. Már teljesen besötétedett, mire a kikötőt rejtő öböl bejáratához értünk. Próbáltam beszólni rádión, de semmi válasz nem érkezett. Sebaj..majd a helyünkön biztosan várnak, gondoltam. Hát nem.. 🙂 ez az este volt az, amikor a horvát válogatott VB mérkőzést játszot. A teljes kikötői személyzet ezt nézte. Szerencsére, mivel Marcsi, és Fapaci is gyakorlott legénységnek számít, gond nélkül kikötöttünk, amit azon nyomban egy jägerrel meg is ünnepeltünk. Miután a lányok már fürdeni mentek, utána jött arra a kikötőmester, és ellenőrizte, hogy minden rendben van e. 🙂


Nagyjából fél óra tellhetett el, amikor Attiláék is megérkeztek. Nagy volt az öröm, hogy végre ők is velünk fognak vitorlázni, mivel eddig, az együtt-hajózást még nem sikerült megvalósítani. Az este aránylag csendes iszogatással, beszélgetéssel tellt.


Másnap, amikor sikerült magunkhoz térni, ismét útnak indultunk, ezúttal északnak. Megkerültük Zlarint, majd a sziget délkeleti végétől nem messze, egy jól védett öbölben álltunk horgonyra, ahol a hajót, egy kötéllel, még a parti fák egyikéhez is kikötöttük. Kis idő múlva, egy nyugdijjas osztrák házaspár állt mellénk, egy gyönyörűen rendbentartott 26 lábas fa hajóval.



A csendes, hullámvédett öbölben, fürdőzéssel, majd a parton, rövid sétával töltöttük az időt vacsoráig.





Az előző este “fáradalmai” miatt, mindenki aránylag hamar ágyba bújt. Valahogy, az alvással a tengeren sosem volt gondja egyikünknek sem. 🙂


Másnap, julius 6.-a…többszörösen is ünnep számunkra. Tomi fiunk születésnapja, és a névnapom is erre a napra esik…és nem utolsó sorban, Peti barátomékat, akik a katamaránnal is hajóztak velünk, vártuk a hajóra, a mai napon. Estére kiegészült a csapat, Petiék is megérkeztek, így a teljes legénység, együtt ünnepelt a hajón. Ezúton is szeretnék elnézést kérni a kikötő többi lakójától. 🙂

A másnap a kikötőben, és Primostenben töltöttük az időt, hiszen este Attiláéknak, akik sajnos csak hétvégére tudtak leugrani hozzánk, és Fapacinak haza kellett indulniuk. 🙁

Este a búcsú után, már csak Petiék maradtak velünk. A szokásos vacsorázás, iszogatás után, a kikötőben aludtunk. Másnap, újra kifutottunk, és ismét dél felé haladva, kényelmes szélben vitorlázva, eljutottunk Viniscébe, ahol horgonyra álltunk. Itt ismét strandolás volt a program.

Később, beborult az idő, majd az eső is eleredt.



Estére, elég erős szél támadt fel újra, igy éjjel, többször is ébresztett a horgonycsúszás-riasztás a tableten, annyira forogtunk az öbölben. Szerencsére a horgonyunk jól tartott, csak a változó széliránynak köszönhettem a vakriasztásokat. A navi kijelzőjén, jól látszott, hogy egy szép kört “karistoltunk” a horgony köré a térképen. Sajnos ezt, a szeles, borult időt ígérték másnapra is. Így újra Primosten, a Marine Kremik felé vettük az irányt. A csapat úgy döntött, hogy így, inkább maradjon a parti program.
Furcsa volt, hogy amikor elindultunk kifelé az öbölből, szemből, viharruhás, a fejük búbjáig beöltözött legénységgel érkeztek hajók. Délen elég csúnya, fekete felhők takarták az eget. Emiatt, tömött sorokban haladtak a hajók sorban, északnak. Nagyjábol, hasonló érzésem volt, mintha egy autopályán haladtunk volna, a többi autó közöt. Mindenesetre nem volt egy szívderítő látvány. 🙁
Szerencsére Primostenben nem esett, megúsztuk szárazon.

A következő napot még együtt töltöttük Krisztiékkel, városnézés, strandolás, piacozás volt a program. Este búcsuvacsorát tartottunk, mivel Petiék, a hét hátralévő pár napját máshol tervezték eltölteni. Közben Gyuri, a hajó gazdája is megérkezett. Ők egy hoszabb túrára indultak másnap a Delphinussal, mi pedig a környéken kirándultunk a nyaralás utolsó két napján.

 

Részletek

Írta: Super User

Kategória: Hajókirándulás

Megjelent: 2021. január 05.

Találatok: 10451

 

Szigetkerülő topiktúra /2009/

/ 2009.05.21-23/

2009 május 21-e van. Azt terveztük, hogy az “indexes hajós forumról”, a topiktársakkal, egy közös túra keretében, három napos úttal, megkerüljük a Csepel szigetet. A Fletcherrel, mi  Gödről, indultunk el gyönyörű napsütésben, a Római Partra, ahol a csapat találkozott.

Mi párommal, kislányunkal Saphirával, és Smilley-el a kutyánkal négyesben indultunk az útra, de a Rómain Fapaci barátunk is csatlakozott hozzánk a hajóba. Voltak többen, akik nem innen indultak, hanem útközben csatlakoztak hozzánk. Nagyon jó érzés volt “bandázva” kirándulni a csapattal.

 

Első napra, péntekre, Budapesttől Kulcsig terveztük a túrát, Pimpa barátunk tanyájához, ahol sátrat tudunk verni éjszakára. A Budapesti kibetonozott rakpartot kivéve, kényelmes utunk volt. Többnyire csak csurogva haladtunk, gyönyörködve a táj szépségeiben. Mi aznap lementünk Dunaújvárosig, ahol Vandát, nagyobbik lányomat vettük fel a hajóra.

 

Este sátrat vertünk, majd közben az elmaradhatatlan bográcsozással, sörözéssel töltöttük az időt.Pimpánál, az öbölben a hajóknak is jó helyük volt. Többen, akiknek a hajója alkalmas rá, a hajókban aludtak. Jól tellt az este.

 

 

Éjszakára hatalmas vihar, támadt, de szerencsére senkinek a sátrát nem vitte el a szél. Az időjárás ellenére jól aludtunk. Reggel kicsit hüvösebb időre ébredtünk, így kicsit későbbre halasztottuk az indulást, de a 11 es zsilipelésre oda kellett érnünk.Még látogatónk is akadt a sátorban, egy levelibéka személyében.

 

 Szerencsére gyorsan felmelegedett az idő, így gyönyörű időben gyülekezhetett a csapat a Tass-i zsilipnél.

 

Sügérpapa, mivel megfelelő helyismerettel rendelkezett, a zsilipre várakozást sem töltötte hasztalanul. Azonnal pótolta az este során elfogyasztott sörtartalékát egy közeli intézményből. 🙂

  A zsilipelésünket nem kis nézőközönség figyelte. Nem sűrűn fordul elő, hogy ennyi kishajó egyszerre kel át a Duna főágából a Soroksári Duna szabályozott vizére.

  

 

A zsilip túloldalán többen csatlakoztak hozzánk, és kisebb nagyobb távolságokra velünk tartottak. Itt már elég számottevő mennyiségre gyarapodott a hajók létszáma.

 

Útközben gyönyörű látkép fogadott minket. Jó volt legelteni a szemünket, a néhol teljesen érintetlen területeken. Nézni a vizivilágot a saját közegében. Vizicsibék, vadkacsák tanítgatták úszni a kicsinyeiket. Az aránylag lassú tempó elelnére is hamar odaértünk Kiskunlacházára, Haka telkére, ahol a szombat estét kívántuk eltölteni.

  

Itt is gyors sátorverés után kezdődött a szokásos “társasági élet”.

  

Haka szomszédai megleptek minket az ebéddel, amit így utolag is nagyon köszönünk. Valaki még palacsintát is hozott. Királyi ellátást kaptunk, az biztos! A sörök, rövidek mellé egy inyencség is jutott. Kaptunk ajándékba spéci édes bort… hát.. nem vagyok borivó.. de az rettenetesen bejött. Mondjuk ez meg is látszott a társaságon éjjelre. Talán hajnali 1 ig beszélgettünk a  tábortűznél. Vasárnap, a késői fekvés miatt, ismét később keltünk. 🙂 Gyors reggeli után indulnunk kellett, hogy elérjük a zsilipelést, és időben visszaérjünk Pestre, hogy mindenki még haza is tudjon utazni. A soroksári Duna ág felső részén a vizimadarak zavartalan fészkelése miat 5km/h-s sebességkorlátozás van érvényben. Így emiat ezt a nem túl nagy távolságot  a zsilipig is jópár órába tellt megtenni.

Senki nem bánta a lassú haladást. Volt időnk így gyönyörködnünk a tájba, a vízi életben. A parton több helyen horgászhelyek voltak kialakítva. A hétvége, és a jó idő miatt, ahol lehetett, egymást érték a horgászok.

A zavartalanabb helyeken temérdek vizimadár úszkált közöttünk. Aranyosak voltak a kiscsibék, ahogy szedték a  lábukat a szülők után.

  

 

 

Az átzsilipelés után mi a Lágymányosi öbölbe hajóztunk, ahol kis kitérővel Vandát feltettük a vonatra, hogy estére Pécsen lehessen. Ezután folytattuk az utat a Római Partig, ahol a csapat nagyrésze kisólyázot.

Mi továbbhajóztunk Gödre. Útközben a lányok már lepihentek, így értünk haza.

Nagyon jó túra volt. Jó érzés volt, ekkora csapattal ilyen jókedélyű kiránduláson résztvenni. Remélem sokszor tarthatunk még veletek!